Ha Tae & GeunJae

Az éjszakát nagyrészt átaludtam, azonban hajnali valahánytól, elég éber álmaim voltak. Így mikor újra feleszméltem kicsit, úgy éreztem, mintha néznének. Ettől elmosolyodtam, eszembe jutott a karjaimban alvó Ha Tae, elképzeltem, ahogy arcát cirógatom, majd megcsókolom. Elmosolyodtam, majd pár másodperc múlva félig a szívbajt hozta rám a megszólaló hang. Kipattantak a szemeim, és meglepetten konstatáltam, hogy tényleg néznek, méghozzá Ő. 
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá, és pont mint ahogy elképzeltem megsimogattam az arcát. Majd a következő pillanatban jobban magamhoz tértem, sőt teljesen felkeltem. - Ne haragudj! - rántottam el a kezem azonnal.

Jó volt a karjaiban ébredni. Az ölelése meleg volt és erős. Nem tudtam alszik e még, de nem akartam felkelteni a mocorgásommal. Így csak néztem az arcát. Már egy ideje így feküdtünk, amikor elmosolyodott. Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mit álmodhat, ami ennyire mulatságos. Ekkor megmozdult egy picit.
-Ébren vagy?-kérdeztem.

Igazából nem számítottam rá, hogy felelni fog, ezért aztán kicsit bűntudatom is lett, amiért kihasználtam álmosságát. Azonban legalább megkaptam a választ, és meg is sajnáltam miatta. Az ilyen szülőket nagyon utáltam, akik nem megvédik a gyereküket, hanem a rosszba viszik bele.
Örültem, hogy odabújt, hiába volt rossz is egyben. Aztán pár perc múlva hallottam, ahogy légzése egyenletessé válik, de nem akartam itt hagyni, pedig fel tudtam volna kelni, a felébresztése nélkül. De úgy döntöttem maradok még kicsit. Arcát nézegettem és óvatosan hátrasimítottam a haját. Majd végül én is elaludtam, anélkül, hogy otthagytam volna.

-A családom miatt.- válaszoltam egy hatalmasat ásítva.
-Apám a főnök helyettes.-mondtam és feléfordultam. Lehunytam a szemem közelebb gurultam hozzá, de így a keze pont átölelt. Túl álmos voltam vissza forogni úgyhogy elaludtam. Jó érzés volt érezni a teste melegét.

- Jól van. Egyébként nyugodtan tegezhetsz. - Lefeküdtem az ágy másik szélére oldalasan, figyelve, hogy elegendő távolságot tartsak, és egyik karomat kinyújtva megfogtam a kezét.
- Ha Tae - törtem meg pár perc múlva a csendet, remélve, hogy még nem aludt el. - Miért vagy benne a maffiában? - kérdeztem, mert egyszerűen nem tudtam ezt a lányt összeegyeztetni egy olyannal.

-Igen.-mondtam magamat is meglepve. Ledőltem és lehunytam a szemem.
-Megtenné, hogy megfogja a kezemet?- kérdeztem.- Amikor rosszat álmodtam anyukám mindig megfogta a kezem.
Kinyitottam a szememet, felültem és kérőn néztem rá.

Na ezt elintéztem, gondoltam, mikor arrébb csúszott. Bár lehet nem is baj. 
- Feküdj le, és próbálj meg aludni, hátha sikerül - mondtam kedvesen, majd elvettem tőle a poharat és leraktam. - Akarod, hogy itt maradjak? Csak míg elalszol - tettem hozzá, és arcát fürkésztem, már amennyire tudtam.

Elvettem a gyógyszert és bevettem. Eközben visszaült mellém éb pedig arrébb húzódtam egy kicsit. Valószínűleg túl feltűnően, mert a tanár úr felém nézett. De lehet, hogy más miatt. Éreztem, hogy ragad le a szemem és bukik előre a fejem.

Nem is nagyon gondolkoztam, reflexszerűen kaptam el. Annyira könnyen megfeledkeztem arról a körülményről, hogy a diákom. 
- Maradhatsz nyugodtan, ha megnyugtat, hogy van melletted valaki, talán nem álmodsz rosszat - kezdtem megint a hadoválást. - A válladra meg adok egy fájdalomcsillapítót - mondtam és felpattantam az ágyról, majd ott se voltam. Öntöttem ki neki vizet, na meg megmostam kicsit az arcom, hátha lecsillapodok. Aztán visszamentem, ő az ágy szélén ült. Nem tudtam, hogy ennek örülnöm kéne, vagy nem.
- Tessék, vedd be! - nyújtottam át a pirulát és a poharat.

-Fáj.-válaszoltam.
Meglepett, hogy belegyezett, de jól esett a simogatása. Hallgattam a szívverését. Gyorsabban vert a szíve az átlagosnál. Éreztem egyenetlen légzését. Az én szívverésem és légzésem sem volt normális. Valamint volt egy furcsa érzésem, amit eddig nem éreztem csak most az ő közelében. Megijedtem az új érzéstől és felpattantam.
-Inkább vissza megyek a kanapéra. Jó éjt.- és elindultam az ajtó felé. Ekkor elkapta a csuklómat és visszarántott.

Ismét jól jött a sötétség, mert így nem láthatta mennyire ledöbbenve nézem közeledését. És annak ellenére, hogy azt kellett volna mondanom: Ez nem a legjobb ötlet. A következőt válaszoltam:
- Persze - mentem bele, miközben tudtam, ezzel a szenvedésemet fokozom.
Nekem dőlt, én pedig átkaroltam és simogattam a karját.
Próbáltam nem foglalkozni a közelségével, azzal, hogy egy ágyban vagyunk, mindkettőnkön alig pár ruhadarabbal, vagy hajának illatával, ami mellesleg tényleg selymesnek érződött meztelen testemen. Legszívesebben hajába túrtam volna arcom.
- Hogy van a vállad? - kérdeztem, miután megköszörültem kicsit a torkom.

Leültem mellé.
-Most nem. Csak nem szeretnék egyedül lenni.-mondtam. Elkezdtem neki dőlni a vállának, de mielött hozzáértem volna megállt a fejem.
-Szabad?-kérdeztem.

- Gyere! - mondtam. Nem tudtam hirtelen, hova tenni jövetelét. Felültem az ágyban, ahogy bejött, és most gondolkoztam, hogy lehet nem ártott volna felsőt is venni, de mondjuk csak egy kis fény jött be az ablakon. Törökülésbe ültem, és megpaskoltam magam előtt a helyet. - Szeretnél beszélgetni? Vagy valami másban akarsz segítséget? - Megint miután elhagyta a számat, esett le, hogy kicsit félreérthető dolgot mondtam. - Bocsi, ne érts félre, késő van már - túrtam zavartan a hajamba, de legalább azt nem láthatta, hogy kicsit valószínűleg elvörösödtem, ugyanis másban is szívesen segítettem volna neki, az igaz, hogy nem a jelen körülményeket kihasználva erre. Azonban el sem hiszem, hogy nem tűnt fel eddig, milyen szép, és annyira már nem is fiatal... Fejben pedig most kéne lelőnöm magam.

Már egy ideje forgolódtam. Akárhányszor lehunytam a szemem a támadás lebegett a szemem elött, arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan fájt a vállam. Aztán egy idő után felpattantam mert nem bírtam tovább. Átmentem a tanár úrhoz remélve, hogy nem alszik. Halkan kopogtam az ajtaján és benyitottam. Hanyatt feküdt az ágyon és a plafont bámulta.
-Nem tudok aludni, mert rémálmaim vannak.-mondtam és oda léptem hozzá.

Nem akartam erőszakoskodni, szóval ráhagytam még ha nem is szívesen. 
- Jó éjt akkor! - köszöntem el, majd elmentem én is letusolni és egy nadrágba bújva csendesen a szobámba mentem, nehogy felébresszem, ha már elaludt. Aztán én is lefeküdtem, de nem igazán jött álom a szememre, Ha Tae képe lebegett a szemem előtt, és nagyon is tudatában voltam, hogy a másik szobában alszik.

-Nem akarom kitúrni a helyéről.-mondtam és leültem a kanapéra ezzel mutatva hogy én innen nem megyek sehova. A tanár úr látva makacsságom megadta magát. Elhelyezkedtem kényelmesen és lehunytam a szemem.

Elbűvölő volt a mosolya, ami után megint nem néztem rá, csak ha nagyon kellett. Helyette felálltam és elpakoltam a tányérokat.
- Szívesen. - Elindultam én is utána. - Nyugodtan aludhatsz a szobámban - állítottam meg, amikor láttam, hogy a kanapé felé igyekszik. - Majd én alszok itt. Kényelmesebb lesz most egy ágy a válladnak.

-Ez természetes.-mosolyogtam rá, talán most először. Befejeztem az evést és eltoltam magamtól a tányért. Feléfordultam és belenéztem a szemébe. Meg akartam kérdezni, hpgy miért nem néz rám, de végül csak enyit mondtam:
-Köszönöm az ételt.-mondtam és felálltam. Elindultam a nappali felé, ahol láttam, hogy meg van ágyazva. Az ajtóból vissza fordultam.
-Jó éjszakát.- mondtam és elindultam a kanapé felé.

Én is ettem egy keveset, hogy ne zavarja az egyedül evés. Gyorsan végeztem is, majd a kérdésére néztem fel.
- Hm? - néztem rá értetlenül, de aztán leesett. Ezek szerint, sikerült elrejtenem a fejemben cikázó gondolatokat, ám az feltűnt neki, hogy valami nem oké. - Nincs semmi - mosolyogtam rá, de mivel attól féltem nem fogja elhinni nekem, kitaláltam egy kis hazugságot, legalább megelőzöm, hogy gondolkodni kezdjen rajta, és rájöjjön az igazságra. - Esetleg megkérhetlek arra, hogy ne nagyon említsd majd ezt a suliban? Nem tudom, hogy reagálnának rá, és nem akarok egyikünknek sem zűrt okozni. - Ezzel mondjuk még hazudni sem hazudtam, az iskola maga volt a kombinálós pletykafészkek otthona.

Néztem, ahogy melegíti az ételt. Feltűnt, hogy direkt nem néz rám.
Elém rakta a tányért és beleszedte a levest. Elkezdtem enni. Nagyon finom volt.
-Finom. De kérdezhetek valamit? Valami baj van?-kérdeztem tőle.

Míg elment fürdeni, kihoztam egy párnát és egy paplant magamnak a nappali kanapéjára. Meg gyors rendet raktam a hálóban is. Épp végeztem, és elindultam kifele, amikor megjelent az ajtóban. A fehér pólóm leért a combjáig, de utána fedetlenül hagyta karcsú lábait. Gyorsan elszakítottam testéről a pillantásom és a szemébe néztem. 
- Éhes vagy? - tettem fel a felesleges kérdést, majd kiindultam. - Van kimchi leves a hűtőben, ha szereted - mentem ki a konyhába és anélkül, hogy beleegyezett volna elkezdem előpakolni a dolgokat. A mai rosszulléte után várhatja, hogy annyiban hagyom. Na meg míg a melegítéssel és tányérokkal foglalkoztam addig se kellett ránéznem.

-Nem gond- mondtam és leraktam a cuccom oda ahova mutatta. Kivettem a táskámból azt a bugyit, amit vész esetére tartok. Elvettem tőle a törülközőt meg a pólót és bementem a fürdőbe. Megengedtem a vizet. Nagyon jól esett a meleg víz. Amikor végeztem megtörölköztem. Felvettem a pólót. Kiléptem a fürdőből és megkerestem a tanár úrat. Abban a pillanatban, hogy megláttam kordolt egy nagyot a hasam én meg elpirultam.

- Jó, persze. Pakolj csak le! - mutattam a nappaliban lévő fotelekre. - Hozok egy törülközőt, meg egy pólót is. Ha akarod próbálhatok nézni, valami nadrágot, de kétlem hogy találnék olyat, ami nem esne le rólad - mondtam, miközben elindultam a szobámba és elővettem az említett dolgokat, majd visszamentem hozzá. - A fürdőben szerintem feltalálod magad! - mosolyogtam rá, átnyújtva a dolgokat. - Ha valamire szükséged van még, szólj, bár női tusfürdővel sajnos nem szolgálhatok! - vigyorogtam.

Utak

A kicsit szűkös liftezés után bementünk a lakásba. Láttam rajta,hogy valami nem stimmel, de nem mertem megkérdezni.
-Nem, köszönöm.-válaszoltam a kérdésére.
-Viszont letusolnék, ha nem gond.- mondtam.

Utak
- Adok majd valamit, igaz nagy lesz, de alvásnak megfelelő - nyugtattam meg mosolyogva, majd elképzeltem, ahogy a pólómat viseli és semmi mást, amitől kissé begerjedtem. De gyorsan megszidtam magam, amiért ilyeneket gondolok egy nálam jóval fiatalabb lányról. Mindenesetre a hatodik emeletre tartó liftezés, kicsit kényelmetlenné vált számomra. Ám amennyire tudtam lepleztem, hogy ne vegye észre megváltozott hangulatomat, na meg kerültem a tekintetét, így is túlságosan közel volt. Aztán végre kinyílt a lift ajtaja és kiszálltunk, majd előrementem kinyitni az ajtót, és előreengedtem. Nem volt nagy házam, de egy személynek bőven elegendő. Kis konyhával, de tágas nappalival, és hálószobával. 
- A rendetlenségért elnézést - mondtam, bár nem volt kupi, csupán néhány dolgot néha előszeretettel hagytam szanaszét, főleg mivel nem szokott úgyse társaságom lenni, akit zavarna. - Kérsz valamit inni?