Kim Ha Tae & Kang GeunJae

- Én akartam menni, szóval ne kérj bocsánatot, nem a te hibát - mondtam visszaölelve.
 Elkeseredve fúrtam arcom hajába, fogalmam se volt, mit kéne tennem. Bármelyik variáció mellett döntök, valaki sérülni fog. Mondjuk nem nagy választás állt előttem, mert tudtam mit kell tennem, azonban akkor el kell engednem Ha Taet. És hiába nem került még hozzám annyira közel, valamilyen oknál fogva kezdtem vágyni rá, de ehelyett meg fogom bántani.
 Elengedtem, és elindultam a lépcsőházba.
 - Mi volt abban a csomagban egyébként?

folyt.: K. GeunJae háza

-Próbálkozom, de van amire nem mondhatok nemet.-mondtam halkan.
Amikor megérkeztünk kipattantam a kocsiból és segítettem kiszállni GeuJaenek. 
-Nagyon fáj?-kérdeztem ismét- Tényleg ne haragudj. Nagyon sajnálom. Miattam keveredtél ebbe az egészbe.- mondtam és átöleltem a jó vállas karommal. Figyeltem rá, hogy ne szorítsam meg úgy a hátát a tanár úrnak, hogy még jobban fájjon neki.


Folyr.: Kang GeunJae

Csak egy pillantást vetettem rá, aztán inkább az utat figyeltem. Legszívesebben belevágtam volna valamibe, de nyugalmat erőltettem magamra, legalábbis kívülről. 
Nem értettem, mégis mit csinált az apja, hogy ennyire belevonta az egész családját? Normális emberek kihagyják a szeretteiket, na meg általában ha egy kis bábu ki akar szállni, azt annyiban hagyják, míg nem akar fecsegni róluk.
- Akkor csak magadat tartsd távol a bajtól! Nem hiszem, hogy annyira benne lennél, túl fiatal vagy még.
Az iskolásokkal, meg a fiatalokkal csak a kis munkákat szokták végeztetni.

Tudtam mire gondol. Átfutott az agyamon, hogy eljátszom, hogy nem értem, de rájöttem, hogy akkor csak rosszabb lenne. Beszálltam a kocsiba és csak akkor szólaltam meg, amikor elindultunk.
-Hidd el nekem, ha lenne ilyen választásom is, megtenném. Nem szeretném az apámat okolni, de ezt most csak neki köszönhetjük. Ha most megpróbálunk kiszállni anyut is, aput is és engem is levadásznak, megkínoznak és végül megölnek.-mosolyogtam rá keserűen.
Éreztem, ahogy egy könnycsepp végiggurul az arcomon. Odakaptam a kezem és gyorsan letöröltem. Reméltem, hogy nem látta meg, de azért elfordítottam a fejem és a kinti világot néztem.

Mielőtt válaszolhattam volna folytatta, aztán kiviharzott a teremből. Behunytam a szemem és sóhajtottam egyet. Mégis mihez kezdjek? A történtek ráébresztettek, hogy nem húzhatom tovább a dolgot, és próbálkozhatok csak a diákok jó útra térítésével. Lépnem kell, egyedül ha kell, hiszen a rendőrök vagy nem tesznek, vagy nem tudnak tenni semmit.
Végül megjött az orvos, megvizsgált és aláíratta a papírt, hogy távozhatok saját felelősségre, ha akarok. Aztán bejött egy nyomozó is, aki négyszemközt megkérdezte mi történt. Elmondtam a kitalált sztorit, amit úgy tűnt elhitt. Utána felöltöztem, bár a felső felvétele nehézkes volt.
- Kész vagyok - mentem ki a szobából, Ha Tae a folyosón várt. 
Csendben vonultunk a kocsihoz, ahol végül megtörtem a némaságot.
- Ki kell ebből szállnod!

-Oké.-mosolyogtam rá. Először megijedtem a nyers hangnemtől, de mosolya megnyugtatott. 
Tudtam, hogy mérges rám a történtek miatt, és most, így jobban belegondolva megvan hozzá minden joga. Nem kellett volna belekevernem ebbe az egészbe.
-Figyelj,-néztem mélyen a szemébe és kicsit közelebb is hajoltam- nagyon haragszol rám?- aztán gyorsan meggondoltam magam és rávágtam mielőtt válaszolhatott volna- Áh, mindegy is. Hülye kérdés volt. Biztos mérges vagy. Nah, de most megyek megkeresem az orvost és szólok, hogy magadhoz tértél.- azzal a lendülettel felpattantam és elindultam az ajtó felé.

Jó volt látni az aggódását, viszont a fejemben csak azok a gondolatok kavarogtak, hogy ki kell húznom ezekből a dolgokból teljesen. De miként tudnám megcsinálni, mikor az apja is benne van? Hogy fogok így harcolni a maffia leleplezésével, ha Ha Tae-vel is szembekerülök ezáltal?
Ki gondolta, hogy végül nem is a tanár-diák kapcsolat és a korkülönbség fog közénk állni?
- Oda tudok magamra figyelni - mondtam, a gondolataim miatt talán kicsit nyersre sikeredett a hangom, ezért gyorsan rámosolyogtam és hozzátettem még: - De azért köszönöm! - Nem akartam, hogy azt higgye haragszom rá a történtek miatt, bár mérges vagyok, azonban nem pont azért, amire ő gondol. - Akkor hívjuk be az orvost, és menjünk innen mit szólsz?

-Nem.-mindent úgy mondtam, ahogy megbeszéltük.-mondtam, de még mindig aggódva néztem rá.
Nem voltam benne biztos, hogy tényleg jól van, de ráhagytam. 
-Az orvos azt mondta, ha magadhoz tértél még megvizsgál és mehetünk, de nem erőltetheted meg magad. mondtam, hogy tánctanár vagy és ezt nem biztos, hogy meg tudod oldani, de rávágta, hogy akkor kiveszel egy kevés szabadságot.-jutott eszembe az orvossal való beszélgetés miután kihozták GeunJaet a műtőből- Ja, és rám bízta a felügyeletedet. Tehát figyelnem kell arra, hogy ne csinálj semmi hülyeséget, értsd ne erőltesd fölöslegesen semmidet.-mosolyogtam rá. 
Mulatságos volt a helyzet. Eddig ő vigyázott rám, most meg fordult a kocka.

- De remélem nem lett komolyabb baja - mondtam és megszorítottam kicsit a kezét. - Ne aggódj miattam, volt már rosszabb! - próbáltam megnyugtatni.
Hangulatom komor volt, a felidéződött, legutolsó ehhez hasonló kórházi látogatásom miatt. De legalább most Ha Tae itt van, és nem is sérült meg vészesen. Nem úgy mint akkor...
- Nem mondtál nekik semmit, csak amit megbeszéltünk igaz? - kérdeztem. 
Amint megtudják, hogy magamhoz tértem, biztos engem is kihallgatnak és tudni akartam volt-e valami, amit másként mondott.

Utak


-Ráestem a sérült vállamra és rosszabb lett.-válaszoltam-Veled minden rendben?
Feltápászkodtam és odaléptem az ágya mellé. Megfogtam a kezét és leültem a székre, ami az ágya mellett volt, hogy egy vonalban legyünk.
-Sajnálom. Nagyon fáj?-néztem rá aggódva. 
Ezért nem akartam, hogy belekeveredjen. Az átvételeken mindig megjelenik az ellenséges maffia pár tagja és megpróbálja megakadályozni a dolgot. Általában nem sérül meg senki, de most nem volt szerencsénk.

Utak

Enyhe fájdalomra tértem magamhoz, ami azt jelentette, hogy még mindig hat a gyógyszer. Lassan kinyitottam a szemem és körülnéztem. A szobában volt még egy ágy, amin Ha Tae feküdt.
- Alszol? - kérdeztem halkan, hogyha igen, akkor ne ébresszem fel, de azonnal kinyitotta a szemét. Aztán észrevettem a vállán a kötést, ami elsőre fel se tűnt, mert le voltak kapcsolva a lámpák a szobában és már beesteledett, így a folyosóról és az utcáról szűrődött be fény csak. - Mi történt? - kérdeztem aggódva.