Kang GeunJae & Kim Ha Tae

Mikor megölelt és adott egy puszit jelentősen megingatta az eltökéltségemet, hogy hagyom elmenni, a lehetséges kapcsolatunk minden esélyével együtt. De csak magamhoz szorítottam még egyszer utoljára, tudva, nem lesz több ilyen alkalom, majd tökéletes, semmit mondó álarcot erőltettem magamra.
  - Bármire szükséged van, a számomat tudod. Nyugodtan hívhatsz mindig, ezt szeretném, ha tudnád! - mondtam az ajtóban. - Vigyázz magadra! - tettem még hozzá, majd elköszöntem.

-Nem szükséges.-mosolyogtam rá és visszavettem a táskát a vállamra. Ezúttal a jóra.
Nem akartam elmenni. Reménykedtem benne, hogy visszatart és nem hagy elmenni, de mivel nem mutatta jelét semmi ilyesminek elindultam ismét az ajtóhoz. Mielött kiléptem volna gondoltam egyet. Odaléptem hozzá. Átöleltem. Nyomtam egy puszit arcára.
-Akkor szia.-léptem el tőle és kiléptem az ajtón.

folyt.: Hotel

- Kicsit - mondtam.
 Mikor elvonult, összecsomagolt cuccára pillantottam. Tényleg nem tudtam teljesen felidézni, miket mondtam neki este, de ezek szerint semmi olyat, amitől meggondolta volna magát. Pedig úgy rémlik, elkezdtem fecsegni. Na mindegy, legalább megbántani se bántottam meg jobban, vagyis nem látszott rajta.
 Halványan az is elkezdett derengeni, hogy bekísért a szobába, azonban csak nem maradt ott, felkeltem volna, ha kimászik mellőlem. Igaz? 
 Nem volt időm tovább ezen töprengeni, mert kijött. Felálltam és elindultam utána.
 - Miért nem veszed át az egészséges válladra? - léptem oda, mikor visszafordult és lesegítettem róla a táskát. - Nem tudom, hova készülsz, de kísérjelek el buszig, vagy le? - kérdeztem.
 Legszívesebben marasztaltam volna, de így lesz a legjobb.

- Nem gond.- mosolyogtam rá.- Te is ki vagy tikkadva, mi?-mutattam az üvegre a kezében.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni azt a megjegyzését, hogy nem emlékszik. Bár nekem is volt néhány homályos folt.
-Mindjárt jövök.-mondtam és elszaladtam átöltözni.- Köszönöm szépen.- adtam neki vissza az összehajtott pólót.- Én most megyek. Csak vártam, hogy felébredj. Gondoltam így illendőbb. Köszönök mindent.- mosolyogtam rá. Felkaptam a cuccomat a sajgó vállammal mit sem törődve. Visszafolytottam egy sikolyt ahogy a táska a fájós vállamra nehezedett és elindultam az ajtó felé. Visszafordultam és rámosolyogtam, ami elég érdekesre sikerülhetett a visszafojtott fájdalom miatt.- Köszönök mindent. Gyógyuljon meg a sebed. Az iskolában találkozunk, tanár úr.

- Jajj - fordultam a hátamra, amitől belenyilallott a fájdalom, pedig eddig is sajgott. Ráadásul a gyomrom kavargott és a fejem is szét akart menni. Ülő helyzetbe tornáztam magam, miközben próbáltam összeszedni, mik történtek.
 A szám teljesen ki volt száradva, és még mindig szédültem, szóval lassan felálltam, majd elindultam, hogy pótoljam a folyadékot, na meg bekapni egy fájdalomcsillapítót.
 Sorba jutottak eszembe a tegnapi történtek, bár miután elkezdtem inni, minden elhomályosult, és csak részletek maradtak, mint például, hogy fent volt Ha Tae és mondtam neki dolgokat. De nem tudtam felidézni, miket. 
 A szobából kimenve egyből a kanapé felé fordultam. Azt hittem elment, olyan csend volt a lakásban, de nem ott ült, és felnézett rám.
 - Jó reggelt! - mondtam, bár már javában túl voltunk a reggelen. - Egy pillanat.
 Magamhoz vettem a hűtőből egy ásványvizet, ittam egy jót, majd azzal együtt visszamentem a nappaliba hozzá. Csak ekkor vettem észre az asztalon álló, negyedéig üres üveget.
 - Te jó isten - huppantam le a fotelba. - Nem igazán emlékszem az estére, de bocsánatot kérek, nem szabadott volna innom, főleg nem ennyit.

Lehunytam a szemem.
-Jó éjszakát.- mondtam és hozzábújtam.
Lehunytam a szemem és hamar elaludtam. Reggel amikor kinyitottam a szemem még mindig a karjaiban voltam. Óvatosan kikúsztam az öleléséből. Kimentem a konyhába és ittam egy nagy pohár vizet. Nagyából összeszedtrm a cuccomat, hogy indulásra kész legyek. Csak azt hagytam elől amit majd felveszek. Igyekeztem minél kevesebb zajt csapni. Nehogy felébresszem. Kerestem egy papírt és leírtam rá a telefonszámom meg, ha bármi baj van hívjon. Becsúsztattam a könyve alá, hogy majd észre vegye. Leültem a kanapéra és vártam, hogy felébredjen.

- Köszi - mondtam, mikor már az ágyon voltam. - Elég rossz példát mutatok - dőltem hátra az ágyon. Így vízszintesben, mozdulatlanul megállt kicsit a forgás. A gondolataim azonban másfelé kezdtek kúszni. Valahogy minden kiment a fejemből, csak Ha Taet akartam érezni, ezért megfogtam a karját és hátrahúztam, majd az oldalamra fordulva átöleltem. - Most már aludhatunk - fúrtam arcom hajába, beszívva illatát.

Rosszul esett, amit mondott. Nem tudom mire gondolt, amikor azt mondta utálni fogom, de nem is akartam megtudni.
-Jól vagy?-kúsztam oda hozzá miután visszaesett.- Gyere, ideje aludni.- mondtam és miután feltápászkodtam segítettem neki is. 
Szédültem, de nem vészesen. Megtámasztottam alulról GeuJaet és eltámogattam a szobájáig. Leültettem az ágyra és leültem mellé.

Hiába nem volt benne semmi vicces, felnevettem. Pont ő segítene? Mikor a bosszúm az apja főnökén csattanna? Plusz, ha nem tudom tiszta úton elintézni, ami nem valószínű, akkor meg kell ölnöm. Utána pont maradna a szökés, de biztos nem vele.
 - Ennél rosszabb ötletet - csóváltam meg a fejem -, nem is mondhattál volna. - Behunytam a szemem és felsóhajtottam. - Utálni fogsz - mondtam lemondóan. De én megpróbállak a háttérben megvédeni, tettem hozzá magamban. - Viszont szívből kívánom, hogy találd meg a boldogságot és a rendes életet - néztem rá, majd felálltam, vagyis akartam, mert félúton visszazuhantam, a mozgástól pedig még inkább rám tört a szédülés. Megfogtam a fejem, mintha azzal, hogy tartom el tudnám mulasztani.

-Igen. Bár, azt nem tudom pontosan mi történt veled, de biztosan nyomós okod van rá. Ha az én barátaimmal, akik egyébként nem nagyon vannak, de ha lennének és történne velük valami, én sem cselekednék másképp.- mondtam és kivettem a kezéből az üveget. Meghúztam mégegyszer és úgy folytattam.- Van egy ötletem. Segítek neked bosszút állni, utána pedig te segíts nekem megszökni. Mit szólsz?- néztem rá, de a hirtelen mozdulattól mégjobban megszédültem. Visszahunytam a szemem és hátradöntöttem a fejem.

- Oh, Ha Tae, ha tudnád, mennyire akarok - fordultam felé és végigsimítottam arcán. - De nem lehet, éppen ezért... - áthajoltam felette és megragadtam az üveget, majd meglibegtettem - szükségem van erre most - meghúztam, de aztán le is raktam. Valahol halványan még egy hangocska kiabált, hogy hagyjam abba, de túl mélyen volt. A szavak utat törtek maguknak, és semmi se volt az útjukban, ami megállíthatta volna őket.
 - A barátaimért - válaszoltam kérdésére, miközben ujjaimat néztem az üvegen. - Már rég túl kéne lennem rajta... De a történtek... Ideje megtennem. Megértesz? - néztem rá szinte könyörgőn, mintha a válaszával feloldhatna a jövőbeni tetteim alól, amivel lehet ártani fogok neki.

-Azt hittem, nem akarsz tőlem semmit.- ültem le mellé.
A kezemben lévő üvegre néztem. Nem szoktam alkoholt inni. Nem is bírom annyira. Kb két pohár után a fejembe szokott szállni. Ennek ellenére meghúztam az üveget. Hátra hajtottam a fejem és lehunytam a szemem. Leraktam magam mellé az üveget. Direkt a másik oldalamra ahol nem tudta olyan könnyen megszerezni. Éreztem, hogy szétárad bennem az alkohol. Azért meghúztam mégegyszer az üveget. Kezdtem szédülni, ezért nem nyitottam ki a szemem miközben neki szegeztem a kérdést.
-Miért akarsz bosszút állni és kin?
Reméltem, hogy ki tudta venni zavaros szavaimból a kérdést.

Keserűen felnevettem. Miért is csodálkozom, hogy pont én fogom ki az ilyet? 
 Újra a kezembe nyomta a kaját, pedig csak inni akartam, de amiért annyira kérte beleharaptam egy falatot, azonban alig ment le.
 - Visszakaphatom? - nyújtottam felé a szendvicset, de nem akaródzott elvenni. Így lecsúsztam a földre és leraktam magam mellé, majd a térdemen könyökölve a hajamba túrtam ujjaim és úgy tartottam a fejem. Eléggé szédültem, de nem érdekelt.
 - Aha - válaszoltam nehézkesen. - Húzd meg nyugodtan! - mondtam, majd hátradöntöttem a fejem felnézve rá. - Ha nem lenne a bosszúm, megszöknék veled...

-Nem.-válaszoltam.- Miért hazudnék? Az apám a maffia főnökének a helyettese.- sóhajtottam egyet. Felálltam felvettem a szendvicset az asztalról és elé tartottam.- Kérlek, edd meg. Enned kell valamit.- fogtam könyörgőre.
Mikor láttam, hogy ez nem hat, elkezdtem kicsavarni a kezéből az üveget. Amikor végre sikerült, a kezébe nyomtam a szendvicset.
-Ha megetted, visszakapod.- mondtam ellentmondást nem tűrő hangsúllyal.
Megnéztem a kezemben lévő üveget. Wisky. Emlékszem, hogy láttam a szobájában, de az nem volt kibontva. Ennek a fele hiányzott.
-Ezt mind most ittad meg?

Nehezen tudtam a beszédét követni, de amikor azt mondta, az apja a főnökhelyettes, na onnantól semmit sem hallottam meg. Még hogy talán ártani fogok az apjának. Elkerülni se tudom. De nézni se tovább a dolgokat. Lelépni lenne a legegyszerűbb, ám még ha nem is ismertem be, a bosszúm miatt képtelen voltam rá.
 A kezembe nyomott egy szendvicset, mikor visszajött, szinte észre se vettem, hogy elment. Ránéztem az ételre, de le is raktam az asztalra.
 - Nem bírok enni - mondtam, majd felálltam és visszamentem a szobámba az üvegemért. - Mondd, hogy csak szórakozol! - támaszkodtam neki az ajtónak, miután ittam pár kortyot. - Vagy más főnökre gondolsz, igaz? Valaki kisebbre.
 Imádkoztam, hogy a válasza megnyugtasson. Minden csak kavargott, a fejem is egyre jobban nem csak a gondolatok benne.

Találtam egy jó kis szállodát, ahol van egyszemélyes szoba. Nem volt túl közel, de nagyon messze se. Épp lefoglalni készültem, amikor leüllt mellém. Ránéztem és úgy hallgattam, amit mondott. Láttam rajta és a hangján is hallottam, hogy ivott. Nem tudtam pontosan mennyit, de az biztos volt, hogy nem két kortyot. Amikor befejezte válaszra nyitottam a számat.
-Először is szállást kerestem, azért nem aludtam. Azzal kapcsolatban pedig, amit mondtál, azt hiszem már mondtam, ha tehetném elmennék és otthagynám az egészet. Most biztos arra gondolsz, hogy miért nem teszem. A diákok, mint én, csak piti feladatokat kapnak és senkit nem érdekel, ha kilépek, amíg nem jár el a szám. Ugye azt is mondtam, hogy apám miatt vagyok benne ebben az egészben. Viszont azt nem említettem, hogy apám a főnök helyettes. Nem akartam, hogy tudd, mert akkor csak jobban aggódtál volna. Most, hogy tudom, nem akarsz semmit és ebből a kapcsolatból sem lehet semmi gondolom, annyira nem aggódsz. Végülis csak egy diák vagyok.-mondtam lassú, higgadt, közömbös hangsúllyal.- Viszont egy dolgot árulj el. Mennyit ittál?- váltottam hangsúlyt és aggódva néztem rá.-Enned kell valamit, hogy ne szálljon teljesen a fejedbe.- pattantam fel meg sem várva a válaszát. Kimentem a konyhába és készítettem két szendvicset. Az egyiket a kezébe nyomtam.
-Edd meg.- parancsoltam rá, aztán még hozzátettem- Kérlek.
A másikat pedig elkezdtem én majszolni.

Nem hittem neki, mivel nem úgy viselkedett, és nem lépne le ilyen gyorsan akkor. De hagytam, hogy kimenjen, aztán elvettem az egyik szekrényről a felbontatlan whiskymet. Hallottam Ha Taet kint neszelni, ezért nem mentem ki pohárért sem. Pedig piszkosul meg akartam vigasztalni. 
 Azt is tudtam, hogy nem ez a legjobb módszer semmire, nem is fog megoldani semmit, ráadásul a gyógyszerekre se kéne. Bár legalább tompította a fájdalmat, ami egyre jobban kezdett előjönni, ahogy fogyott a fájdalomcsillapító hatása.
 Végül már az üveg fele hiányzott, de nem tudtam volna elaludni, és mosdóba is ki kellett mennem, szóval halkan kinyitottam az ajtót. Azt hittem alszik már, mivel egy ideje csend volt, de a kanapén nézte a telefonját.
 Szó nélkül elvonultam a fürdőszobába, remélve, hogy nem veszi észre a sötétben az ingadozásomat. Majd mentem is vissza a szobámban, de megtorpantam, majd egy pillanattal később odamentem és leültem a kanapé mellé a földre.
 - Bocsánat - mondtam. - Gondolom miattam nem tudsz aludni - fűztem hozzá a magyarázatot is. - Egy valamiben tévedsz - folytattam pár másodperc múlva. - Azt hiszed más életet élsz, ami a most-ra igaz is, de pontosan tudom milyen ez. Másak voltak az okaim, azonban most nem ez a lényeg. - Felnéztem rá, vajon hogyan fogadja valószínűleg nem tiszta hablatyolásomat. - Tudom, hogy nehezebb neked a családod miatt, de nem teheted tönkre, vagy veszítheted el az életedet miattuk, és ezt nekik is meg kell érteniük. Lépj ki, vagy menj el, de ne csináld ezt! Nézz rám! Remek karrierem lehetett volna, ehelyett itt vagyok egy olyan iskolában, ahonnan minden tanár elmegy, aki tud. Emellett végignézhetem egyfolytában, ahogy a fiatalok ugyanazokat a hibákat elkövetik, amiket én is. - Elhallgattam egy pillanatra, majd halkabban folytattam. - Nem akarom a te vesztedet is látni.

-Nem gondoltam semmit.-mondtam közömbösen és bár igaz, hogy hazudtam reméltem, hogy elhitte.-Én is nagyon jól tudom, hogy nem lehetünk együtt. Azt is tudom, hogy nem csak a korkülönbség, meg a tanár-diák kapcsolat miatt. Én egy teljesen más világban élek, mint te. Holnap reggel átmegyek egy szállodába. Ott töltöm az utolsó éjjelt. Utána hazajönnek apuék. Most megyek. Jó éjszakát.- tettem hozzá és igaz, hogy ezeket is közömbös hangsúllyal és arckifejezéssel mondtam, a végén azért magamra erőltettem egy mosolyt.
Kiléptem a szobából és becsuktam az ajtót. Lerogytam a földre és elkezdtek hullani a könnyeim. A számra tapasztottam a kezem nehogy meghallja. Amikor kissé lenyugodtam bementem a fürdőbe és megmostam az arcom. Igyekeztem nem túl nagy zajt csapni. Már biztos alszik. Leültem a kanapéra. Már nem voltam álmos, de azért lefeküdtem és lehunytam a szemem. Végigpörgettem a fejemben a mai napot. 
Sehogy se bírtam elaludni, úgyhogy elővettem a telefonomat és elkezdtem szállást keresni a neten.

Sikerült megállnom, hogy ne forduljak meg és zárjam az ölelésembe. Helyette a válaszon gondolkoztam, amit könnyebben is kimondtam, mikor már elengedett.
 - Hogy azt mondtam, és úgy tettem, mintha lenne kettőnknek esélye, pedig nincs. - Nem akartam látni az arcát, szembesülni vele, mit okoztam a szavaimmal, amiket pokoli volt kimondani is, de megfordultam és ránéztem, félig felém volt, ahogy megállt a szavaimra. - Nem tudom, mit hittem, de tudnom kellett volna, szóval őszintén sajnálom.

Elkeserített a reakciója. Ott álltam teljesen megsemmisülve. Tudtam, ha most nem lépek, akkor soha nem lesz merszem. Mögé álltam és átöleltem hátulról a derekát.
-Mit sajnálsz?-kérdeztem végül- Azt, hogy nem megyünk tovább, vagy azt, hogy egyáltalán elkezdtük?-súgtam a fülébe. Mivel magasabb nálam lábujjhegyre kellett állnom, ami miatt az egyensúlyom nem volt teljesen stabil. Mivel nem kaptam rögtön választ, elengedtem a derekát és elindultam az ajtó felé.-Értem.-mondtam szomorúan.

Érintése hasamon még inkább bevadított. Kezem csupasz csípőjén pihent, selymes, puha bőrét simogattam. Másra se vágytam, mint végigcsókolni egész testét, megízlelni, megcsodálni a ruhák nélkül, aztán pedig magamon érezni. Azonban a kérdése kijózanított, nem teljesen, de annyira igen, hogy elhúzódjak tőle egy percre.
 - Sajnálom - mondtam, majd hátat fordítva neki az ablakhoz mentem. Ökölbe szorult kezekkel támaszkodtam a párkánynak, ahogy próbáltam visszafogni magam. Láttam a szemeiben, hogy megbántottam, azonban most csak az érdekelt, hogy kimenjen. Úgy tűnik képtelen vagyok türtőztetni magam. Viszont minél messzebbre megyünk, később annál több fájdalmat fogok okozni neki, azt pedig el akarom kerülni.

A nyaka köré fontam a karom. Viszonoztam a csókját és beletúrtam a hajába. Kicsit meglepett, hogy így letámadott, de nem zavart. Sőt....
Amikor felemelt a lábammal belekapaszkodtam a derekába. Egy idő után elengedtem a lábammal és egy kicsit eltolva magam tőle, lehúztam róla a pólóját. A kezem végighúztam a hasán, majd ismét átöleltem. Ezúttal én csókoltam meg. Aztán megtorpantam. Kicsit eltoltam magamtól és a szemébe néztem.
-Biztos?- néztem rá reménykedve. Féltem, hogy eltol magától, de közben vágytam rá, hogy folytassuk.

Kórház

 Miután elment fürdeni, a szobámba vonultam gondolkozni. Meg kell tartanom tőle a távolságot a hétvége fenn maradt részében, utána pedig kerülni. De vajon menni fog? Képes leszek megtenni bármit, amikor tudom, hogy neki is árthatok, vagy jobb esetben csak az apjának?
 Hallottam az ajtó nyílását, ezért felálltam és kimentem a szobából, de az ajtóban megtorpantam. Egy szál törülközőben volt, és a ruháiért hajolt le, amitől még feljebb csúszott a textil, ami így épphogy takarta. A látványtól az összes korábbi gondolatom elillant, és éledezni kezdtem alul. De valahogy összeszedtem magam és visszamentem az ágyamhoz, ahelyett, hogy letámadtam volna. 
 Még mindig lehiggadni próbáltam, amikor odajött hozzám és beszélni kezdett. Én pedig legjobban azon igyekeztem, hogy ne csússzon lentebb a pillantásom az arcáról. Az elhangzott szavak, azonban cseppet sem segítettek önuralmam megtartásában. Még megszólalni se mertem, tudtam, ha kinyitom a számat, csak egyvalami fog elhangzani. 
 Végül elindult ki, amitől megkönnyebbülhettem volna, de már késő volt ehhez. Felpattantam és utánasiettem. Már majdnem az ajtónál volt, amikor elkaptam a karját, magam felé fordítottam és a falhoz préseltem, hogy aztán letámadjam ajkait. Ebben a csókban benne volt minden eddigi visszafogottságom, és az elkeseredettség is a jövőre nézve.
 Kezem csupasz combjára siklott, majd feljebb, és mit sem törődve a fájó hátammal, a fenekénél fogva felemeltem, hogy átkulcsolhassa lábait derekamon.

Kórház

-Nem tudom, de őszintén szólva nem is akarom.-válaszoltam. Amikor bementünk az ajtón éreztem, hogy elfog az álmosság. Ránéztem az órára. Hajnali kettő.
-Elmegyek fürdeni.-mondtam és bementem a fürdőbe. Levetkőztem és megengedtem a vizet. A kötés miatt kicsit nehézkes volt a fürdés, de megoldottam. Amikor végeztem, akkor vettem észre, hogy nem hoztam semmit amit felvehetnék, ezért magamra tekertem a törölközőt és kiléptem a fürdőből.
Odaosontam a cuccomhoz és elvettem egy bugyit és a pólót, amit még tegnap adott oda. Gyorsan visszaslisszoltam a fürdöbe és magamra kaptam a ruha darabokat. Odamentem GeunJaehoz és ránéztem. Megint mellette akartam aludni. Hozzábújva, de nem voltam benne biztos, hogy megengedi.
-Izé...- kezdtem bele- szóval....arra lennék kíváncsi.....vagyis szeretném megkérdezni...öhmm -makogtam- aludhatok megint veled?- motyogtam magam elé és éreztem, hogy elpirulok, úgyhogy a földet kezdtem pásztázni- Á, mindegy nem számít.-kezdtem el mentegetőzni. Nem akartam, hogy félreértse. Nem tagadom, valóban vonzódom hozzá, de most nem volt semmi ilyesfajta szándékom. - Csak nem akartam egyedül lenni egy ilyen nap után.- mondtam neki- De mindegy. Ne is foglalkozz vele.
Elindultam a nappali felé, hogy lefeküdjek aludni.