Re: Ahn GaIn & Yi Hwan-Rhee

by Ahn GaIn 07.09.15 22:12

- Én... - kezdtem volna bele, de a szavak nem jöttek a nyelvemre. Ő is csak beszélt, ám jobban csak a szája mozgását láttam, a beszéde egyre inkább összefolyt, képtelen voltam a szavakra koncentrálni.
Hirtelen megéreztem a gyomrom émelygését is. Próbáltam magam kiszabadítani a kezei közül, ám mintha a testem nem is az enyém lenne. De legalább egy kicsit sikerült odébb fordulnom, mert a következő pillanatban már összegörnyedve öklendezni kezdtem.
Halványan érzékeltem, ahogy odébb húz, miután kiadtam magamból mindent, de a szemem előtt egyre inkább kezdett elhomályosulni minden. Aztán elöntött a pánik. Segítségért akartam kiabálni. Mit akar velem csinálni? Hol vagyok? Haza akarok menni...
Végül minden elsötétült.

folyt.: Kórház

by Yi Hwan-Rhee 07.09.15 21:55

Eléggé megilletődött, amikor a kérdéseim hadával letámadtam. Ám amikor felém fordult ugyanolyan flegma volt, mint én a bárban, ráadásul elég fehér is volt. Rosszul nézett ki, csak azt nem tudom, miért, hiszen csak egy pohárral ivott. Talán ez az egyik ok, amiért én csak gyümölcslevet ittam – na meg azért is, mert vezetek.

– Kisasszony? Jól van? – kérdeztem, s eltorzult arcát fürkésztem, mintha menten hánynia kellett volna. – Van valaki, akit elérhetek telefonon? Elég ramatyul fest... Esetleg szülők? Jó, gondolom, hogy nem kiskorú már, de jól jön a segítség – tartottam még mindig, lábaiból egyre inkább csak eltűnt az egyensúly, szinte összeesni készült, szerencsére azonban megtartottam. – Egy barátnő, aki eljön önért? Gondolom, hogy nemigen van barátja, ha kikezdett velem az előbb – kezdtem el nevetni, de hamar abbahagytam, hiszen állapota egyre csak súlyosbodott.

folyt.: Kórház

by Ahn GaIn 07.09.15 21:33

Ezt nem hiszem el, pont egy rendőrhöz kellett odamennem, és még a pisztolyomat is villogtatnom? Ilyen peches is csak én tudok lenni. Hát még szép, hogy nem volt vevő a csábításomra.
Kell nekem ennyire kerülnöm őket, így fel se ismerek sokat. De próbáltam mindig a legmesszebb kerülni, ha tudtam, hogy van valaki a közelben, mert ha bevisznek az őrsre alaposan szívok. Ugyanis jó, hogy elintézik a kijuttatásom, azonban sosem lehet tudni, ki a tégla közöttük, csak a saját ügynökségem embereiben bízhatok, ezt megkaptam az elején utasításként. Erre most? Oh, add, hogy hagyja annyiban, ne jöjjön utánam. Már olyan szépen haladok, ebbe nagyon csúnyán belerondítana, és ha nem is, hatalmas lebaszást kapnék ennek ellenére a főnöktől.
Kisiettem, de a fejem egyre jobban kóvályogni kezdett, így lassítottam. Pedig nem is ittam csak egy pohárnyit, meg a másikból egy keveset, a piához meg nagyon hozzászoktam az utóbbi két évben.
Hirtelen elkapták a karom, természetesen a benti férfi volt az. Ahogy maga felé fordított majdnem elvesztettem az egyensúlyom, de a fogása miatt sikerült talpon maradni.
- Megvédeni magam - válaszoltam gúnyosan. - Egyébként meg mit érdekli magát? - tettem úgy, mint aki nem tudja, hogy zsaru. - Most pedig ha lehetne - emeltem fel fogva tartott kezem.
A szédülés még jobban felerősödött. Haza akarok menni, aludni, miért nem enged el?

by Yi Hwan-Rhee 07.09.15 20:57

Elég váratlanul ért, amikor tiszta lappal szeretett volna indulni. Talán egy kicsit kemény voltam hozzá, hiszen mégis csak egy nőről beszélünk, aki igencsak rámenősen indított nálam. De esetlegesen mégis az ért a legváratlanabbul, amikor hirtelen felpattant mellőlem arra hivatkozva, hogy hagyjuk a fenébe az egész "ismerkedést". Egyrészt fellélegeztem, mert megszabadultam tőle, másrészt pedig kíváncsivá tett. Meg akartam tudni annak az okát, amiért egy erős indítással kezdve, ennyire könnyen feladta az elcsábításomat. Amint felállt, próbáltam elkapni a csuklóját, de olyan gyorsan elviharzott a klubból, hogy képtelen voltam egyből elkapni. Az asztalra dobtam az italom árát, majd utána eredtem. Szerencsére utolértem a bejárattól nem messze a sötét utcában. Elkaptam csuklóját, majd magam felé rántottam. Láttam a táskájában egy pisztolyt, kíváncsi voltam, hogy mit keres egy olyan "finom" hölgynél, mint Ő, egy fegyver.

– Már elnézést, de megtudhatnám, hogy mit keres önnél egy fegyver? – érdeklődtem, habár egy kissé hamar tértem a lényegre, ami már amolyan "vallatási szokás". Nem akartam ismét bunkó lenni, de komolyan a végére akartam járni a dolognak. Elvégre csak nőből van, én pedig részben a rend őre vagyok... – Nem akarok illetlen lenni, de késztetést éreztem, hogy megkérdezzem Önt és kitudakoljam, mit keres egy ilyen tárgy a táskájában? Megértem én, hogy veszélyes az éjjeli császkálás, de... Nos, remélem érti, mire akarok kilyukadni.

by Ahn GaIn 06.09.15 21:40

Grimaszoltam egyet a válaszára. Ittam egy kicsit, majd a pohár mögött elmosolyodtam, tetszett ez a hozzáállás. Olyannyira, hogy kedvet kaptam a tényleges elcsábítására. Nagyon jól nézett ki, és lehet nem is valami szar alak, legalábbis a beszédstílusa alapján nem az jött le, szóval vele még el is töltenék egy szép éjszakát. A többieket addig itatom, míg be nem alszanak, aztán lelépek, vagy már korábban, ha kifecsegték magukat.
- Akkor kezdjük elölről - kacsintottam rá, és kicsit távolabb csúsztam tőle, bár csak pár centit, de mentségemre szóljon a parfümjének illata csak úgy vonzott magához. - Ahn GaIn vagyok - nyújtottam volna pont felé a kezem, amikor megéreztem a telefonom rezgését. - Bocsánat! - nyitottam ki a táskám, hogy kivegyem a mobilt, sms-t kaptam az egyik "barátnőmtől", aki állandóan itt lebzsel.
Ejj csajszi, már zsarukra is nyomulsz? - állt a képernyőn. Döbbentem néztem fel a mellettem ülő férfira, majd hirtelen leesett, hogy nyitva van a táskám az ölemben, tökéletes rálátást nyújtva a pisztolyomra. Gyorsan összecsuktam, aztán felpattantam.
- Tudod mit, hagyjuk az egészet - vetettem oda, majd amilyen gyorsan csak tudtam távoztam, egyenesen ki a klubból.

by Yi Hwan-Rhee 06.09.15 21:13

– Hol is tartottunk? – kérdezte csábos tekintettel, vagy legalábbis igyekezett úgy nézni. Meglátszik, hogy rendőr, vagyis inkább nyomozó vagyok, egy kicsit átlátszó a viselkedése, habár a mostani fiatalság ezt beveszi. Sajnos. – Még most sem gondoltad meg magad? Remek társaság tudok lenni.

Nagyon abszurd volt az a kis jelenet, gondolom nem kispályás ez a nő. Biztosan sok férfivel volt már dolga, így nem meglepő, ha zaklatják. Tény, hogy csinos és a ruha is jól állt neki, de nem olyannak tűnt, mint egy szende kis bárányka, aki történetesen a légynek sem tudott volna ártani. A pincér letette az italomat az érdekfeszítő párbeszéd után és otthagyott vele kettesben.

– Ch. Azt látom – böktem felé gúnyosan a fejemmel, de még mindig a tömeget kémleltem, hogy nem történik e semmi olyan, aminek nem kellene. Igazából csak akkor fogtam fel, hogy miket is mondott, úgyhogy nem hagyhattam szó nélkül. – Hölgyem, először is tisztázzuk: nem vagyok meleg. Én nagyon is a nőket szeretem. Másodszor pedig... Ha engem el akar csábítani, ez a szerelés édeskevés ahhoz, hogy esetleg fontolóra vegyem azt, hogy felvigyem-e a lakásomra. Amúgy pedig én sem lennék rossz társaság, ha megtartanánk azt az egy méter távolságot. Nem vagyunk barátok, azt meg pláne nem hagyom, hogy elvegye az eszem egy ilyen falatnyi ruhával. Ez eléggé közönséges, már ne haragudjon – közöltem vele személyes véleményemet, melyet egy keserű fintorgással illet, mégsem zavarja annyira, hogy távozzon. Elég kitartó és makacs személyiség, ami ugyan tetszik, de ez már egy kicsit túlzás.

by Ahn GaIn 06.09.15 20:00

Kicsit szarul esett a reagálása, annak ellenére, hogy pont olyan pasit akarok, aki így reagálna hasonló esetben, hiszen én is megvetettem az ilyen nőket. Viszont már teljesen hozzászoktam ehhez a színjátszáshoz, pedig az elején csoda, hogy nem láttak át az erőlködésemen. Mondjuk nincs ebben semmi csoda, csupán a pasik nagy része ha meglát egy nőt hasonló szerkókban, az agya leáll.
- Jajj, de morcos itt valaki - mondtam miután elhúztam a kezem. - Lehet pont a női társaság hiánya ennek az oka, mit gondol? Vagy esetleg a másik csapatban játszik? - kérdeztem megjátszott szívhez kapással. - Mert ez esetben sok nő helyett mondhatom azt, hogy nagy kár.
Ekkor odajött a kinti felszolgáló és letett elém egy poharat, meg átnyújtotta a hozzá tartozó cetlit, amire egyből rápillantottam. 'Nem akarsz inkább hozzám csatlakozni? Jól éreztem magam veled legutóbb!' Kérdőn fordultam a pincér felé, mire a küldemény mögött álló személyre mutatott. Egy hete töltöttem vele az estét, de csak egy piti senki volt, akitől semmi érdemlegeset nem tudtam meg.
- Add át neki, hogy köszönöm, de majd talán máskor - mosolyogtam a srácra, aki csak felnevetett. Már ismert egy ideje, így tudta, a szavaim sohá-t jelentenek.
Miután elment, ittam pár kortyot, majd visszafordultam a férfi felé.
- Hol is tartottunk? - kérdeztem csábosan nézve. - Még most sem gondoltad meg magad? Remek társaság tudok lenni.

by Yi Hwan-Rhee 05.09.15 23:42

Amikor hozzám szólt, legszívesebben elküldtem volna a fenébe, hiszen úgy tűnt, nem éppen a legjobb fajták közül jött. Egy rövid, éppen nem villantós ruhában díszelgett előttem, amely igaz, hogy szexi volt, az én vágyaimat mégsem tüzelte fel. A látványa szép volt, jó volt, de elég is. Tény, hogy egy csinos és bájos nőről volt szó, még ha idegesített is és el akartam küldeni, nem tehettem, nem erre neveltek sem a szüleim, sem a kiképzőim az egyetemen. Hozzá voltam szokva az udvarias viselkedéshez, állandóan így beszéltettek, habár nem volt túl sok kedvem csevegni vele, csupán elküldeni otrombán, hogy többet erre se nézzen. Mégsem tudtam megtenni ezt, nem vagyok bunkó és tapintatlan. Leült szorosan mellém, majd simogatni kezdte karomat. Nem tudtam mire vélni, leginkább el akartam lökni magamtól, de hogy néz az ki, ha lökdösöm?

– Kisasszony, kérem – húztam el karomat, mire egy kicsit felszisszent és elkapta ujjait bőrdzsekimtől. Komolyan, nem állt szándékomban semmilyen módon megsérteni, de ki nem állhatom, amikor egy nő ennyire nyomul. A feleségemből alig bírtam kihúzni pár szót, amikor udvarolni kezdtem neki, nem voltam ehhez szokva. – Két választása van: vagy elmegy, vagy megül itt a fenekén, lehetőleg egy méterre tőlem. És ha tudni akarja, akkor most voltam illedelmes. Ne karja megtudni, amikor bunkó vagyok egy nővel...

by Ahn GaIn 05.09.15 23:05

GaIn és MyungHee háza

A csere gyorsan lezajlott, és szerencsére rendben. De utána Seung menni akart valahol máshol folytatni az estét, amire nem igazán mondhattam nemet. Mondjuk direkt úgy öltöztem fel, hogy számítottam ilyenre. De egy óra múlva már balhézni kezdett pár fiatallal, akik szerinte nem jól csinálták a dolgukat. Nekem se kellett más, itt szépen leváltam a társaságról és elindultam a kedvenc klubbomba.
Sokszor jártam ide mivel sok nagy arc töltötte itt az estéit, akikhez próbáltam minél közelebb férkőzni. Na meg hallani is lehetett dolgokat, főleg a részeg fickóktól. Igaz általában olyan dolgokat szedtem ki belőlük, amiket vagy tudtam, vagy nem értek sokat, de azért néha ellehetett csípni elég értékes információmorzsákat is. Nem mellesleg pedig még lazulásra is jó volt, főleg, ha a Dj jó zenéket játszott.
Késő este lévén, már elég sokan voltak. Átfurakodtam a táncolók tömegén a pulthoz és kikértem magamnak egy italt. A tömeg felé fordulva iszogattam a megkapott piát és a mai célpontot kerestem. Az illetőt egy sarki asztalnál találtam meg. Nem láttam még itt, szóval gondoltam megtudom. Megittam a poharam tartalmát, majd odasétáltam hozzá. Közelről megnézve ismerősnek tűnt, de hirtelen nem tudtam hova tenni.
Azonban inkább a reakciója zavart. A terveimhez tökéletes, szexi mini ruhát viseltem, amitől a pasik általában begerjednek. Őrajta viszont inkább az látszott, hogy zavarom.
- Szia! - köszöntem, hátha ettől rám figyel majd. - Mivel úgysincs egyikőnknek sem társasága, arra gondoltam ezen változtatni kéne - mosolyogtam rá kacéran, aztán leültem szorosan mellé. - Mit szólsz? - kérdeztem végighúzva ujjam a karján.
Kifejezetten helyes pasi volt, és az illata is, ahogy megcsapta az orrom, hmm.

by Yi Hwan-Rhee 05.09.15 22:48

Úgy gondoltam, hogy egy átlagos nap lesz. Reggel nyolckor beülök az irodámban lévő bőrszékembe, aztán egész nap csak az unalmas papírmunkát csinálom. De nem, szokás szerint. Bent roskadok ebben a szerencsétlen épületben, túlórázom, ahogy mindig, lassan már ötödik éve. Hana már biztosan otthon van. Még szerencse, hogy készítettem vacsorát, hogy mire hazaér, ne halljon éhen. Éppen a papírrepülőmet reptettem, amikor az ajtóm kinyílt. Egy magas, kövér és bajszos ember lépett be rajta, a főnököm. Arca nyúzott volt, minden bizonnyal a fáradtságtól, mégis komor, tekintélyt parancsolóan bámult.

– Nyomozó! Szeretném, ha elmenne körülnézni a főtéri klubban! Tudja, terepszemlélet – vakarta meg a tarkóját, miközben kiadta a parancsot. Nagyszerű! Nem elég, hogy bent kell maradnom, még el is kell menne figyelni a kis taknyos tizenéveseket. Mi vagyok én? Óvóbácsi?

– Igenis! Azonnal indulok! – fogadtam meg rendelkezését, majd a kocsikulcsom után nyúltam. Hm, nem olyan rég vettem ezt az autót, de nem bántam meg.
Bezártam az irodámat, úgysem kell már visszatérnem ide, ha végzek. Csak gyorsan körülnézek és megyek is haza. Lebattyogtam a garázsba, majd beültem az autómba és elfordítottam a kulcsot, végül négy keréken a klub felé vettem az irányt. Nem éppen a legszerényebbek közé tartozott, sok volt afelé a probléma, ami számomra csak még több papírmunkát jelent. Útközben teljesen üres volt a fejem, fáradt is voltam, haza akartam már menni. Csak az jutott eszembe egy röpke pillanatra, hogy Hana biztosan mérges lesz, mert megint éjfél után térek haza. Amint odaértem az épülethez, közel parkoltam a bejárathoz, ráadásul még fizetnem sem kellett ezért, hogy bemenjek, hiszen a biztonsági őrök minden feltétel nélkül beengednek, mert tudják, ki vagyok. Igen, Szöulban elég nagy a hírem, aminek én örülök. Legalább tudják, kivel nem szabad kikezdeni.
Az épületbe beérve szinte az orromig sem láttam, annyira sötét volt. Néhol fel lehetett lelni egy-két fénycsóvát, de csak a zenepult előtt, amelyek a DJ-t világították meg, aki elég ramaty és monoton zenét játszott. Majdnem elaludtam rajta. Kerestem egy sarki asztalt, fotellel, ahol kényelmesen elhelyezkedtem, hogy mindent lássak. Az egész területet beláttam, minden kis sarkot. Már egy kis ideje a táncoló tömeget figyeltem, amikor egy rövid hajú nő be nem tolakodott a személyes terembe. Szép volt – már amennyit láttam belőle –, de zavart, mert elállta a látványt.

by Ajánlott tartalom