Nappali - GaIn & MyungHee

- Jól van, jó éjszakát! - köszöntem el, majd elmosogattam gyorsan. 
Mikor végeztem elvonultam letusolni, és felkészülni az indulásra. Egy fekete, bőrhatású, pántnélküli egybe ruhát vettem fel, aminek az alja rövidnadrág volt, magassarkú, térd fölé érő csizmával és egy fekete ballonkabátot.
A kis táskámba beleraktam a pisztolyom is, amit reméltem nem kell használnom, majd elindultam.

folyt.: Klub

-Oh értem. Na megyek aludni mert holnap még suli. Jó éjt Unni.
Felsétáltam a szobámba elvégeztem a dolgaim,majd bedőltem az ágyamba. Még sokáig nem tudtam elaludni csak agyaltam értelmetlen dolgokon. Nagy nehezen elaludtam de reggel korán felkeltem. Lementem a konyhába egy pohár vízért,mikor a nappaliba megpillantottam Unnit aki aludt. Odasétáltam mellé,ráterítettem egy takarót mire ő mocorogni kezdett.

folyt.: Kávézó

- Értem - mosolyogtam rá, de nem vettem be. Főleg, hogy pár hete követtem egy ilyen szöveg után, és több volt az mint együtt lógás. Persze ezt nem mondhattam el neki, kicsit furán nézne, ha megtudná.
- Seungnak lesz valami nagyobb cseréje, aztán hívott segíteni - vontam meg a vállam, mintha semmi különleges nem lenne. Pedig Seung dolgai sokszor balhéval végződnek. De talán mivel ezt a főnöknek csinálta, így visszafogja magát és rendesen viselkedik. Bár ha nem, legalább kockáztatja a helyét, amit utána átvehetek és még közelebb kerülök a vezérhez.

Pont befejeztem a kaját,mire Unni enni kezdett.
- Köszönöm. Egyébként semmi érdekeset csak találkozunk. Holnap suli után még haza jövök lerakni a dolgaim és este megyek csak el. Munka nincs szóval csak úgy együtt lógunk.
Egyébként te hova mész ma?

- Akkor majd máskor - értettem egyet. - Na és mit csináltok? - érdeklődtem, korábbi örömöm, hogy ma nem megy sehova azonnal szertefoszlott. Főleg, hogy mostanában nem mindig árulja el mit csinál, de azért próbálkozok kiszedni belőle.
Ártatlan fejjel vártam válaszát, miközben nekifogtam enni.

Elkezdtem lassan enni közben gondolkoztam. Mikor is kell találkoznom a többiekkel? Azthiszem péntek este van megbeszélve. De az is lehet ,hogy hétfő este. Nem emlékszem. Na mindegy.
- Bocsi de nem jó. Holnap este el kell mennem ,dolgom van. Majd legközelebb elmegyünk valamerre.
Nem szerettem hazudni GaInnek, de sajnos erre kényszerűltem ilyenkor. A lelkemre lett kötve,hogy nem tudhatja meg hova megyünk az este. A lányoknem kedvelik sajna.

- Sajna - ültem le én is. - De nem leszek sokáig oda - kacsintottam rá. - Viszont kell a pénz, kinéztem egy csomó ruhát a múltkor. - Igen, lehet gyűjtögetnem kellett volna, akkor tiszta gazdag lennék, ha végzek a melóval, már ha nem kérik el tőlem, de egyszerűen meg akartam szabadulni tőle, így össze-vissza vásárolgattam. - Holnapra azonban nem tervezek még semmit, csinálhatunk egy csajos estét - mondtam, majd bekaptam egy falatot, szerencsére még meleg volt.

- Az finom.- felcsillantak szemeim a hír hallatán. Követtem Unnit a konyhába ahol elkezdte kipakolni a dolgokat én pedig segítettem neki.
-Jó unalmas volt. Megint elmész? Hol van ennyi dolgod? Mostanába alig vagyunk együtt és most megint itt hagysz.- Elszomorodtam és leültem az asztalhoz. Megfogtam a poharam és a vizem kezdtem el iszogatni.

- Japche - válaszoltam, miközben felálltam és elindultam a konyhába megteríteni kettőnknek. - Milyen napod volt? - érdeklődtem. - Nekem sajna mennem kell el nem sokára, te maradsz? - Reméltem, hogy igen, elvégre suli is van holnap. Na meg rossz volt nézni, amikor elmegy. Neki nagyon nem kéne ezeket csinálnia. Amikor először megláttam a kezében a fegyverét, majdnem lebuktattam saját magam. Ugyanis akkor már pont elkezdtünk barátkozni.

A napom a suliba szokás szerint unalmasan telt.Semmit sem csináltunk az órákon. Szerencsére ma még nem hívtak,hogy munka lenne. Remélem ezután sem fonak. A házunkhoz érve beléptem az ajtón és megláttam a kanapén elterülő barátnőmet.
Mosolyogva üdvözölt. Vizonoztam a gesztust és intettem neki.
-Hm. Mi ez az isteni illat?-szagoltam a levegőbe. Gondolom Unni megint főzött kaját vacsorára. Úgy szeretem mintha,édestestvérem lenne, mindig gondoskodik rólam.

Gyorsan eltelt ez a napom is. Miután MyungHee elment, leadtam egy gyors jelentést a főnöknek, aztán gondoltam lefoglalom magam estig hétköznapi módon. Így bevásároltam, aztán főztem japchet. Nem rég lett kész, de nem ültem le enni, gondoltam megvárom Myungot, egyébként se voltam éhes, már az illatoktól jóllaktam félig.
Végigfeküdtem a nappali kanapéján és bekapcsoltam a tv-t. Semmi kedvem nem volt este elmenni, de valami csereügylet lesz, amire engem is hívtak.
Az ajtó nyílására abbahagytam a csatornák váltogatását. Hiába nem történt még semmi baj, sokszor félek, hogy nem-e valaki más jön.
- Szia! - köszöntem mosolyogva Myungnak, akit úgy megszerettem, mintha a húgom lenne. Sose volt testvérem, pedig mindig is akartam, hát most lett. - Remélem nem vacsiztál még.