Kim Ha Tae & Kang GeunJae

-Rendben.-mondtam. Nem szívesen egyeztem bele, de igaza volt. Arról nem is beszélve, hogy kezdtem megbízni benne.
Beszálltam mellé a kocsiba. Amikor megérkeztünk követtem. Ekkor jutott eszembe, hogy nincs nálam semmilyen váltóruha csak a táncruhám, de azt nem vehetem föl holnap. Mondjuk szerencsére hétvége lesz, de akkor is. Aludnom sincs miben. Megtorpantam.
-Tanár úr, most jut eszembe, hogy se pizsamám,se váltás ruhám nincs.

Folyt.: Kang GeunJae lakása

- Sajnos nem igazán tudom az ilyen dolgokat - ráztam meg a fejem. - De nyugodtan aludhatsz nálam is - vágtam rá egyből, csak aztán esett le, hogy tanárként valószínű nem helyes ilyet felajánlanom, mert félreérthetik, szóval most én jöttem zavarba és magyarázkodni kezdtem. - Mármint ne gondolj semmi rosszra, egyszerűen csak elférsz és még biztonságos is, nem úgy mint egy kis motel ilyen későn - hadováltam össze-vissza.

folyt.: Kang GeunJae háza

Meglepett, hogy még ott volt. De azért megkönnyebbültem. Tudtam, hogy segíteni fog.
Nem akartam kiabálni úgyhogy visszasétáltam a kocsihoz.
-A szüleim elutaztak és nincs kulcsom. Nem tud valami olcsó hotelt a közelben?- kérdeztem.

- Ez csak természetes - hárítottam el köszönetét. 
Elpirult, bár nem voltam benne biztos, hogy mi juthatott az eszébe, majd gyorsan elbúcsúzott, amit viszonoztam, de nem indultam el, gondoltam megvárom míg bemegy. Azonban az ajtóban megállt, mintha nézett volna valamit. De utána se nyitott be, hanem visszafordult.
- Baj van? - kérdeztem az anyós ülésen áthajolva a nyitott ablakon keresztül.

Bólontottam és kiszálltam a kocsiból. Még vissza hajoltam az ablakon.
-Köszönök mindent.-mondtam. Ekkor eszembe jutott a támadás utáni jelenet és elpirultam. Nem tudom hogy észrevette e, de volt egy olyan érzésem, hogy igen.
-Viszlát.-hadartam és elindultam a ház felé.
Amikor az ajtóhoz értem és nyitottam volna az ajtót megpillantottam egy cetlit. "Elmentünk wellnesbe, majd jövünk. Üdv.: anyu és apu". Hát ez szuper. És kulcsom meg nincs. Keresnem kell egy szállást.

Megnéztem a lapot, aztán visszaadtam neki. 
- Ha úgy érzed, nyugodtan kihagyhatsz párat az óráim közül, hadd jöjjön teljesen rendben a vállad - mondtam a kocsifele menet.
- Egyébként lelkileg is minden oké? - kérdeztem útközben, de nem kaptam választ. Ránéztem és láttam, hogy elaludt. Nagyon édes és ártatlan volt így, a pléddel betakarózva. Elmosolyodva fordultam vissza az út felé. Majd csak mikor megérkeztünk, keltettem fel.
- Ha Tae! - érintettem meg a karját. Még egyszer szólítanom kellett, mire felnyitotta szemeit. - Igen - válaszoltam kérdésére mosolyogva. - Ha szeretnél beszélgetni, akár a mai esetről, tudod, hol találsz - mondtam, mielőtt kiszállt volna.

-Igen csak nem szabad erőltetni.- válaszoltam és átadtam a papírt. Beültem a kocsiba és megmondtam a címet.
Lehunytam a szemem és elaludtam. A tanár úr ébresztgetésére keltem.
-Megérkeztünk?-kérdeztem.

Bólintottam, sejtettem, hogy nem bandával kapcsolatos zűrbe keveredett. Azok nem ilyen félősek általában. 
Ezután csend telepedett közénk. Nem egy kérdésem volt, amit szerettem volna feltenni, de nem akartam egyből rárontani, egyébként se bízna bennem annyira, hogy válaszoljon rájuk. Így maradtam csendben, a kórházban is. Aztán amíg bent volt a rendelőben leszaladtam a kocsimhoz, mivel tartottam benne egy plédet. Kicsit már késő van, így lehet fázni fog, ahogy láttam nem öltözött fel túl melegen. 
- Minden rendben? - kérdeztem mikor kijött és ráterítettem a plédet, majd miközben a válaszára vártam elindultunk vissza a kocsihoz.

-Épp mentem haza, amikor valaki követni kezdett, majd lefogott és hozzászorított a falhoz.-válaszoltam.
 Egész úton azon gondolkodtam, miért akar nekem ennyire segíteni. Amikor megérkeztünk kiszálltam a kocsiból és bementünk a kapun. Bejelentkeztem a recepción, majd leültem kivárni a sorom. Nemsokára szólítottak is. 
Az orvos nagyon kedves volt. Visszarakta a vállam a helyére utána adott egy papírt, amin az állt, hogy ne erőltessem a vállam. Fel is kötötte, hogy a helyén tartsa és ne fájjon annyira.
Amikor kiléptem a rendelőből a tanár úr ott várt rám. Láttam, hogy idegesen járkál, de amikor észrevett egy plédet terített rám.

Elgondolkoztam, hogy hol lehet ügyelet, ami miatt kicsit késve válaszoltam.
- Azt hiszem - bólintottam. - Gyere! - indultam el vele a kocsim felé. Kinyitottam neki az ajtót, majd mikor beült én is beszálltam és beindítottam a járművet.
- Mi történt? - kérdeztem rápillantva. 
Még mindig meglepett, hogy tényleg felhívott, viszont nagyon örültem neki. Talán ez után jobban mer majd felém fordulni, és ki tudom rángatni az egész őrültségből. Az előbbi sírása nem azt mutatta, hogy valami kemény gengszter csaj lenne, szóval van még remény szerintem.

Fél kézzel viszonoztam az ölelését, ami meglepően jól esett.
-Köszönöm.-mondtam megint.-Nem tudja, merre van a kórház?-motyogtam a kérdést a mellkasába. Mivel választ nem kaptam, még mindig szipogva eltoltam magamtól és mélyen a szemébe néztem.
-Kificamodott a vállam és szeretném megnézetni egy orvossal. Tudja, hogy hol van a legközelebbi kórház?-ismételtem magam egy kicsit nyomatékosabban. Most sem válaszolt.

A fickó azt hitte egy kis fenyegetőzéssel megijeszthet, de persze mikor közeledni kezdtem felé harcra készen, úgy látszik meggondolta magát, és csak a szája járt. Azonnal elhúzta a csíkot, pedig szívesen bemostam volna neki párat, de mivel Ha Tae itt volt, hagytam hadd menjen és inkább a lányhoz mentem.
Alaposan végignéztem rajta, de nem láttam vért, viszont ahogy a kezét fogta, azzal történhetett valami.
- Megsérültél? - léptem közelebb, de ekkor sírni kezdett. Teljesen meglepett, és hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak, ám aztán mit sem törődve azzal, hogy a tanára vagyok átöleltem, és nyugtatóan simogattam a hátát. - Nincs semmi baj - mondtam halkan.

Az alak, aki lefogott hozzászorított a falhoz. Olyan erővel tolta hátra a karomat, hogy kificamította a vállamat. Ekkor hallottam meg a tanár úr hangját. Megkönnyebbültem, hogy végre nem vagyok egyedül. A támadom fenyegetőzni kezdett, de látva, hogy nincs esélye elmenekült. Elengedve ezzel a karomat, amibe bele nyilallt a fájdalom. Magamhoz szorítottam és oda léptem a tanár úrhoz.
-Köszönöm.- mondtam. Belenéztem a szemébe, amiben megláttam a saját tükörképem. Ennél nyúzottabb nem is lehettem volna. Ekkor nem bírtam tovább. Kitörtek belőlem a könnyek. Nem tudom, hogy a félelem vagy a karomba nyilalló fájdalom váltotta e ki belőlem, de nem tudtam bent tartani a könnyeket.

Tantermek

Miután hazaértem megnéztem egy filmet, ugyanis semmihez nem nagyon volt kedvem. Aztán vacsoráztam és pont mentem volna lezuhanyozni, amikor a telefonom pittyegett egyet. Rálestem ki lehet az ilyenkor. Valami ismeretlen számtól kaptam és név se volt benne. Viszont a tartalmától egyből magamhoz tértem a fáradtságból.
Fogtam a kocsikulcsot és indultam is. Szerencsére ismertem a környéket, így nem kellett azzal bajlódni, hogy leálljak megkeresni, hova kell menni. Na meg messze se volt.
Útközben pedig ráértem azon gondolkozni, hogy mi lehet ez, és kitől kaptam. Igaz megadtam Ha Tae-nek ma a számom, de nem úgy jött le, mint aki megkeresne, nem is nagyon reménykedtem benne. Na meg más diákjaimnak is adtam meg, bár általában megszereztem az övéket is. Viszont előfordult, hogy valaki szórakozásból küldött már el hasonló sms-t, aztán egy vicces üzenetet találtam a helyen. 
Mindenesetre lehet most tényleg baj van, így kicsit túlléptem a sebességhatárt. Az adott utcán lassítottam és az ablakot is letekertem, ha valakit tényleg megtámadtak, és még nem vittek el, akkor se valószínű, hogy a nyílt utcán maradnak. Meg is hallottam a hangokat az egyik keresztező kis utca felől. Leparkoltam és kiszálltam, majd hezitáltam egy pillanatot. Sajna semmi fegyvernek valót nem hoztam magammal a sietség miatt. Na mindegy, valahogy megoldom, gondoltam és elindultam csendesen.
Először csak a férfit láttam, ahogy próbál a falnál tartani valakit, aki viszont szabadulni próbál. Aztán ahogy tettem egy lépést megláttam a lányt is, Ha Tae volt az. Az istenit, káromkodtam magamban, és sietve elindultam feléjük.
- Engedd el!

Tantermek


Miután végeztem az összes órámmal elindultam hazafele. Már sötétedett amikor kiléptem a suliból. Felszálltam a buszra. Már akkor éreztem, hogy valami nem stimmel. Ebben akkor lettem biztos, amikor leszálltam és láttam, hogy követnek. Elkezdtem a zsebemben fegyver után kutakodni, ha esetleg harcra kerülne sor. Ekkor a kezembe akadt egy papírdarab. Kihajtogattam és láttam, hogy a tanár úr száma. Belenyúltam a táskámba és elővettem a telefonomat. Épphogy beleütöttem az utolsó számjegyet valaki hátulról elkapott. Az utolsó pillanatban sikerült bepötyögni egy SMS-t, amiben ez állt: "SOS valaki megtámadott a Cseresznye utcánál" és persze el is küldtem. Ezután csak reméltem, hogy valaki megkapta és azt, hogy időben ideér...