Kang GeunJae & Kim Ha Tae

K. GeunJae háza

Feszülten vezettem az elmondott helyig. Ha tudtam volna bezárom otthonra, de az sajnos nem megoldás, viszont rossz érzésem volt. Szoktam ugyan szaglászni, de részt venni valamiben, még ha csak kísérőként is, felhozta bennem a múlt emlékeit. Így nagyon reménykedtem benne, hogy gond nélkül, hamar elintézzük, aztán pedig elbeszélgetek Ha Tae-vel.
Mikor megérkeztünk pár lépés távolságra megálltam és csak figyeltem. Ahogy észrevettem nem túlzottan örültek a jelenlétemnek, azonban el se küldtek, mondjuk nem is mentem volna. Aztán hirtelen észrevettem pár új ember felbukkanását. Először azt hittem, hogy szintén csatlakozni akarnak, de hamar leesett, hogy nem. Egyből megindultam Ha Tae felé, viszont már előkapták a fegyvereiket is. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy én is előveszem, mivel a kabátom alatt volt, de előbb a lányt akartam biztonságban tudni, és inkább gyorsan elvinni innen.
- Ha Tae! - figyelmeztettem, mikor az egyik srác szintén elkiáltotta magát, mire vagy hasra vágódtak a többiek, vagy előhúzták saját fegyvereiket.
Hirtelen meghallottam a durranást és vele együtt megéreztem az enyhe ütődést a hátamon, amit perzselő fájdalom követett. Emiatt egy pillanatra összefolyt minden, aztán Ha Tae rángatása térített teljesen vissza. Igaza volt, el kellett tűnnünk innen amilyen gyorsan csak lehet. Futva indultunk a kocsihoz, és habár a kín rettenetes volt, próbáltam nem tudomást venni róla és végig a lány mögött maradni.
- Te jól vagy? - kérdeztem aggódva, mikor már a kocsiban voltunk. Ő csak bólintott és elindultunk. Reméltem tényleg tud vezetni, ha már beült a volánhoz, mivel most szívesen engedtem át.
Útközben tisztáztam vele, hogy milyen sztorit adjunk elő a kórházban, ugyanis nem akartam bajba keverni. Már csak abban reménykedtem, senki nem halt meg és kórházba se kerülnek, különben kiderül, hogy valami volt, amit egyből hozzánk is köthetnek. A pisztolyt az ülésembe dugtam, mivel középen pont csináltam neki egy rejtekhelyet. 
Ezután hátradöntöttem a fejem és vártam, hogy megérkezzünk. A vérveszteségtől kicsit kába lettem, de be tudtam menni segítség nélkül a kórházba, aztán elvittek egyből a műtőbe kiszedni a lőszert, amit valószínűleg a lapockám megállított.

folyt.: Kórház

Kang GeunJae háza


Amikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból. Nem akartam bajba sodorni, de tudtam, hogy úgysem hallgat rám. Elindultam a megbeszélt pont felé. Már ott vártak rám.
-Kim Ha Tae?-kiáltott rám egy ismerős hang.
-Sziasztok.-mondtam és viszonoztam az öleléseket, amiket kaptam.
-De megnőttél. Ő meg kicsoda?-váltott hirtelen hangsúlyt. Az eddigi kedves énjéből most egy kétkedő és aggódó én lett.
-Csak egy barátom. Éppen együtt voltunk, amikor apu hívott, hogy kézbesíteni kell valamit. Ő meg -böktem a fejemmel GeunJae felé-ragaszkodott hozzá, hogy velem jöjjön.
-Értem. Tényleg a csomag!- kapott a fejéhez. Elővett egy kisseb méretű dobozt és átadta nekem. Miközben elvettem tőle a csomagot odasúgta nekem- Ugye tudod, hogy külsősöket nem lenne szabad beavatni a dolgainkba.
-Tudom, de nem nagyon volt választásom.- válaszoltam neki, majd hirtelen felkaptam a fejem- Te is láttad?-éztem vissza rá.
-Aha, ha a villanásra gondolsz.
Bólintottam. Ekkor hallottam egy apró kattanást. Basszus, lőni fognak.
-Mindenki hasra!-kiáltotta az egyik srác. Lefeküdtem a földre és vártam a lövést. Odakúszott mellém, aki átadta a csomagot.
-El kell tűnnötök innen!-mondta.
Igaza volt. Felpattantam és felhúztam GeunJaet is a földről. Ekkor hallottam az első lövést.
-Gyere mennünk kell.- ragadtam meg a karját. Ekkor láttam csak meg hogy vérzik. Most következett a második lövés. Éreztem, hogy belenyilall a fájdalom a vállamba. Biztos csak a sérülésem múlkorról. Most csak az járt a fejemben, hogy elvigyem a kórházba. Odaértünk a kocsihoz beszálltam a vezetőüléshez, de előtte beültettem az anyós ülésre. Beindítottam a kocsit. Volt jogsim csak nem szerettem vezetni. De most muszáj volt. A csomagot az ölemben tartottam. El kellett juttatnom a kórházba, de a dobozt is le kellett adnom a helyszínen. Gyorsan hajtottam, amikor odaértem a csomag átadásának helyszínére gyorsan kipattantam a kocsiból. Az őr kezébe nyomtam és rábíztam az átadást, ő gyorsan be is sietett vele. Ekkor már erősödött a vállamban a fájdalom. De nem érdekelt. Visszaszálltam a kocsiba és elszállguldoztam a kórházba. Ott bementünk. Odaléptem a recepcióhoz és a hölgy szemébe néztem.
-A barátomat meglőtték.-mutattam a nellettem álló GeunJaera- Kérem, lássák el.
A nő átnyújtott egy papírt, amit gyorsan ki is töltöttünk. Hamar be is hívták én meg addig leültem. A fájdalom egyre csak erősödött és egy idő után elviselhetetlen lett. Aztán amikor már nem bírtam tovább, elsötétedett minden és éreztem, hogy eldőlök.

Folyt.: Kórház