Táncterem - Kim Ha Tae & Kang GeunJae

- Hagyd! - hárítottam el, mikor ki akarta fizetni. - Csak máskor figyelj erre tényleg. 
El is indult, de visszafordult egy halk köszönetet mondani. Ekkor jutott nekem is eszembe még valami szóval tettem felé egy lépést.
- Várj! A korábbi témára visszatérve, megadom a telefonszámomat. - Odasiettem a doki asztalához, amin szerencsére voltak kis lapok, és toll is. Lefirkantottam a számokat és az ellenkezésével nem törődve odaadtam neki. - Tedd el kérlek! Ártani úgysem árthat - mosolyogtam rá. Aztán mindketten kimentünk. - Vigyázz magadra, Ha Tae! - köszöntem el tőle, majd elindultam vissza a táncteremhez. Szerencsére mára végeztem, szóval csak át kellett öltöznöm.
Ez a tanári munka nem volt olyan rossz, de utáltam sokat bent lenni. A munkatársakkal nem igazán találtam meg a közös hangot, így csak néhánnyal beszélgettem néha, ahogy a diákok is tartották a távolságot, amiért a tanáruk voltam, pont mint ez a lány.

folyt.: Utak

Nemsokára visszajött a doki kezében a vízzel. Odaadta a vizet és elkezdett vizsgálni. Épphogy belekezdett megcsörrent a telefonja. Félre vonult telefonálni és amikor visszatért csak annyit mondott, hogy el kell mennie sürgősen. Ezután kiviharzott. A következő pillanatban bejött a tanár úr és a kezembe nyomott egy müzli szeletet meg egy csomag kekszet. Kibontottam a müzlit és elkezdtem enni. Sose voltam gyors evő így a müzli szelettel jól laktam, azért ettem még pár szem kekszet a többit pedig eltettem a táskámba.
-Mennyi volt?-kérdeztem. Nem engedte,hogy kifizessem és mivel nem volt erőm vitatkozni ráhagytam. Elindultam az ajtó fele, végül visszafordultam és mormoltam egy köszönömöt. Elindultam a folyosón a következő órámra.


folyt.:utak

Bólintottam, aztán kimentem. A büfé felé menet összefutottam az orvossal, aki épp tartott vissza egy üveg vízzel a kezében. 
- Jól van már, kiderült, hogy csak nem evett, ezért lett rosszul - közöltem vele, hangomba egy leheletnyi gúny is vegyült.
- Remek - válaszolta, majd továbbment.
Hogy lehet ilyen egy doktor? Csóváltam meg a fejem. Odaértem a büféhez, és vettem egy müzli szeletet, meg valami kekszet is. 
Pont majdnem újra az orvosinál voltam, amikor a nő kilépett és elindult a másik irányba. Na most se vizsgálta meg, az tuti, gondoltam magamban, mikor benyitottam. Ha Tae az ágyán volt a vízzel a kezében. 
- Itt is vannak - mosolyogtam rá és átnyújtottam a szerzeményeket.
Gyönyörű hosszú haja kibontva lógott le, és azon kaptam magam, milyen lehet az érintése, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot.

Tudtam, hogy fölösleges ellenkeznem.
-Valami édeset.-válaszoltam a kérdésére.
Miután kiment vissza ültem az ágyra. Éreztem, hogy kezd fájni a fejem ezért kiszedtem belőle a hajgumit. Nem szeretem kiengedve hordani. Azt leszámítva, hogy melegít ,ég akadályoz is a táncban. Meg persze harcban is (ha esetleg arra kerülne sor).
Kihasználva azt, hogy egyedül vagyok. Lefeküdtem hanyatt az ágyra úgy hogy csak a fejem lógjon le. Így vártam, hogy valaki visszaérjen. Hagytam, hogy a hajam szabadon lógjon a padlóig. Nem érdekelt hogy koszos lesz. Lehunytam a szemem és átgondoltam a történteket.

Nem győzött meg túlságosan, de hagytam, hogy felkeljen, viszont követtem, ha véletlen megint rosszl lenne. Majd meghallottam hasának korgását, amitől elmosolyodtam, erre csak pirulása még jobban rásegített.
- Tudod, kicsit megijesztettél, de most már látom, hogy csupán nem ettél - mondtam elé lépve. - Máskor ne indulj így táncórára! - komolyodtam el. - Viszont maradj itt nyugodtan és feküdj vissza, majd én hozok neked valamit, mit szeretnél? - érdeklődtem kilincsre tett kézzel.

- Jól.- válaszoltam a kérdésre. Nem akartam elmondani, hogy valójában még mindig szédülök és hányingerem van. Bár kétkedő arckifejezéséből rájöttem, hogy valószínűleg nem hiszi el, amit mondtam. Megkíséreltem mégegyszer felállni. Ezúttal sikerrel jártam. Elindultam az ajtó felé. Majdnem ott voltam amikor kordult egyet a hasam, de olyan nagyot, hogy biztos voltam benne, hogy meghallotta. Megdermedtem és vártam a reakcióját. Éreztem, hogy fülig elpirulok és ezt próbáltam a hajammal eltakarni. Szokás szerint copfba volt fogva, ezért nem jártam sikerrel.

Szerencsére magához tért, amitől kicsit megnyugodtam.
- Ne ülj fel! - mondtam, de esett is vissza.
Nyitottam a számat megkérdezni hogy van, amikor megérkezett az orvos, és alig vetett egy pillantást a lányra, félrehívott.
- Mi történt? Drog? - kérdezte, én meg csak néztem. Jó előfordul, hogy valaki itt áll be, és lesz rosszul, de azért mégis, nem ezzel kéne indítani. Bár lehet ő is hallott a lányról, úgy tűnik csak én informálódtam későn felőle. Mondjuk elég bajos diákjaim vannak anélkül is, hogy az iskola minden tanulójával foglalkoznék.
- Nem - válaszoltam egy kicsit durván. Azt egyébként is felismertem volna, messziről ki tudtam szúrni az illetőket. - Csak elájult, lehet nem evett. Most pedig meg is vizsgálhatná! - mondtam és elindultam vissza, szerencsére követett a doki, bár azonnal lelépett vízért. Mintha nem nekem kellett volna inkább elmenni. Megcsóváltam a fejem, egyáltalán nem volt szimpatikus.
- Hogy érzed magad? - kérdeztem a lánytól.

Az orvosiban tértem magamhoz. A tanár úr éppen telefonált, majd amikor befejezte felém fordult. Felültem és épp készültem volna felállni,de megszédültem úgyhogy visszahuppantam. A következő pillanatban benyitott az orvos és miután felmérte a helyzetet félre hívta a tanárt.
Éreztem, hogy szomjas vagyok, de mivel nem volt a közelemben víz kénytelen voltam megvárni míg visszajönnek. Amikor ez megtörtént kértem egy pohár vizet. A doki elszaladt vízért én meg ismét egyedül maradtam a tanár úrral..

Hirtelen elkezdett eldőlni, de azonnal elkaptam. Most jobban megnézve, elég sápadt is volt. Hát ez vagyok én, segíteni akarok, erre egy ilyen egyszerű dolgot nem veszek észre.
- Ha Tae! - szólítottam, miközben az ölembe kaptam, és megindultam az orvosi felé. A könyökömmel lenyomtam a kilincset, hogy aztán belépjek az üres rendelőbe. Na szép, pont ilyenkor nincs a doki sehol. Lefektettem az ágyra az oldalára, majd idegesen gondolkozni kezdtem, mit csináljak. Nem akartam itt hagyni, míg elmegyek megkeresni az orvost, ugyanakkor azt sem tudtam mi lehet a baja. Lehet valami betegsége is, vagy csak szimpla rosszullét az órától.
A csuklóján kitapintva megnéztem a pulzusát, kicsit lassú volt ugyan, de semmi komoly. Így elővettem a telefonom, és tárcsáztam az egyik munkatársam.
- Szia, megkeresnéd nekem a dokit? Az egyik lány rosszul lett az óra után, az orvosiban vagyunk.
- Máris - érkezett a válasz.
- Köszi - tettem le, és visszafordultam a Ha Tae felé.

Már majdnem ott voltam a büfénél, amikor valaki megragadta a karomat. Csak ezt ne! Megfordultam és láttam, hogy a tanár úr az. Elengedte a kezem és mondott valamit. Láttam, hogy mozog a szája, de csak zavaros és értelmetlen szavak jöttek ki rajta. A lényeget így is megértettem. Tisztában volt kkangpaeval való kapcsolatommal. Vagyis nem teljesen. Nyitni akartam a számat, hogy tiltakozzak, de nem ment. Már annyi erőm sem volt, hogy arrébb menjek. Abban a pillanatban, hogy ez tudatosult bennem elkezdett dőlni a világ és minden elsötétült...........

Elmosolyodtam. Szerettem ha nyílt valaki, így egyáltalán nem zavart, na meg nem kellett a bizalomról beszélnie, hisz nem tudnék sok embert felsorolni, akikben bízok. A fogalmazása volt az, ami megmosolyogtatott.
Aztán mielőtt hozzáfűzhettem volna valamit, már ment is ki. Olyan gyors volt, hogy csak a folyosón tudtam elkapni a karját.

Meglepett amit mondott. Azt várta tőlem, hogy vakon bízzam meg benne. Benne, akit még nem is ismerek. Ráadásul én nem tudom magamban tartani az igazságot. Tudok hazudni szemrebbenés nélkül, de ezzel kapcsolatban nem...
Nem akartam tiszteletlen lenni vagy megsérteni a tanárurat, de muszáj volt elmondanom, úgyhogy belekezdtem:
-Tanár úr, kérem ne vegye zokon, de én nem tudok megbízni olyasvalakiben, akit nem ismerek vagy nem tett valamit , amivel elnyerte a bizalmamat. Lássuk be, hogy se nem ismerem önt túl régóta és nem is tett semmi olyat amivel elnyerhette volna a bizalmamat. Remélem, hogy nem sértettem meg és nem voltam túl tiszteletlen, de nem szeretem hitegetni az embereket. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy vakon bízom önben, mikor ez nem igaz. Sajnálom.

Fogtam a cuccom és kiviharzottam a teremből. Éreztem, hogy, ha most azonnal nem eszem valamit, akkor elájulok. A francba is! Megint nem volt időm reggelizni. Muszáj lesz kitalálni valamit különben egyszer tényleg el fogok ájulni.

Becsuktam az ajtót, miután mindenki kiment. 
- Hallottam pár pletykát veled kapcsolatban - tértem egyből a tárgyra. - Nem akarok senki életébe beleszólni, de szerintem mindenkinek van egy célja, aki itt tanul, az pedig nehezen összeegyeztethető azzal, amik az utcán folynak. Így mivel a tanárod vagyok, kötelességemnek érzem felajánlani, hogyha bármiben tudok segíteni csak szólnod kell. Nyugodtan fordulhatsz hozzám, nem fogom továbbadni senkinek, nem kell ettől tartanod.
Ajánlottam fel a segítségemet, valakinek ez is elég volt. Reméltem neki is csak olyan a helyzete, nem élvezettel csinálja.

Nem rég kezdődött el az új tanév. A régi tánctanárom lelépett, ezért egy új tanárhoz kerültem. Elsőre nagyon szimpatikus volt. Látszott rajta, hogy érti amit csinál. 
Egyik táncóra után kérte hogy maradjak ott egy kicsit, amire a:
-Ha Tae, beszélhetnék veled?-kérdéssel utalt én meg kénytelen voltam ott maradni, habár sejtettem, hogy a kkangpaes "családomról" akar beszélni.
-Persze. Miről van szó?-válaszoltam és megpróbáltam olyan ártatlan mosolyt erőltetni az arcomra, hogy még a legkőszívűbb ember is elolvadjon tőle. Hááát többé-kevésbé sikerült is, de mivel nem láttam magam kívülről csak gondoltam, hogy inkább kevésbé.

Nem rég kezdődött el az iskola, és új diákokat is kaptam, mivel az egyik tánctanár elment máshova. Nem is csodálkoztam nagyon, innen mindenki menekült, aki tudott, főleg az utóbbi időben. Aggasztottak a hírek, de nem tudtam pontosan mit kéne csinálnom. Egyelőre úgy döntöttem, figyelek és a diákokra koncentrálok, megpróbálok mindenkit észre téríteni.
Így amikor megtudtam, hogy az egyik új diákom is benne van a dolgokban, méghozzá azt beszélték elég mélyen, kaptam az alkalmon.
- Ha Tae, beszélhetnék veled? - állítottam meg a többiekkel kifele igyekvő lányt.
Szép volt, és annyira fiatal még.